Belépés

Összesen:   0 db termék, 0 Ft Kosaramhoz

Interjú Marcellus Mihállyal

Marcellus Mihályt, az írót, kalandvágyó és nyughatatlan lélekkel áldotta meg az ég. Írásai révén az elmúlt korok és a misztikum által ihletett világokba repíti olvasóit.

Marcellus face ff

Marcellus Mihályt, az írót, kalandvágyó és nyughatatlan lélekkel áldotta meg az ég. Írásai révén az elmúlt korok és a misztikum által ihletett világokba repíti olvasóit. Marcellus Mihály szeret mesélni, és az idei év őszétől ezt részben a Historycum Kiadó közvetítésével teszi majd. Remek apropó egy kis beszélgetésre!

Mi indítja az embert arra, hogy regények írására adja a fejét?

– Mindenkinek mást súg a fülébe a Múzsa. Én csak arról beszélhetek, hogy nekem mit duruzsolt. Ilyen varázsszavakat, hogy mesélés, tanítás, szórakoztatás, és ami fontos, küldetéstudat. Lehet, hogy ez az asszonyság másnak is súgott ilyesmit, vagy hasonló szép szavakkal kábította a szegény ember fiát, aki erre tollat ragadott, de nekem bizonyosan ezeket mondta, én pedig komolyan vettem. Valójában gyerekkoromtól kezdődött ez a szenvedély, nyilván valahol a génekben is ott van az a lehetőség azoknál, akik aztán előbb-utóbb kezük munkáját a könyvesboltok polcain találják. Nálam is így esett ez, bár elég hosszú utat jártam be a gyerekkori álmok és a megvalósulás között. De nem bánom. Hiszen az írói tevékenység egyik segítő eszenciája az emberi megtapasztalásokban, a világlátásban, az érettségben való gyarapodás.

Hány könyvet is írtál ezidáig?

– Szám szerint kilenc önálló könyvet és számtalan novellát, kisregényt, különböző antológiákban, de ennél érdekesebb, hogy milyen korszakok és írói indíttatások hatására tettem ezt. Az első könyveim misztikus regények voltak, leginkább thrillerek, Mansfield álnéven. Ezután az érdeklődésem átfolyt azon a keskeny határmezsgyén, ami a misztikát a sci-fitől elválasztja, és néhány írás erejéig a tudományos fantasztikummal is foglalkoztam. Végül lehetőségem nyílt arra, hogy a történelmi érdeklődésemet is kifejezzem regények formájában. Azt hiszem, e műfajjal révbe értem. Nem tagadván meg a múltat, mindenképpen a történelem, ezen belül is az antik kor az, amiben igazán jól érzem magam.

És mi az, ami sok megírt könyv után, mondjuk tizenharmadszor is odaültet a billentyűzet elé, hogy újabb kötetet készíts?

– Akár száztizenharmadszor is odaültet a gép elé a vágy, hogy megismerjék az én köteteimen keresztül a történelem eseményeit a nagyérdemű olvasók. Azt hiszem, ma Magyarországon a római kori Pannóniáról író egyedüli alkotóként küldetésem is van ezzel a műfajjal. Az olvasóim pedig valóban megérdemlik, hogy tájékozottak legyenek például arról, hogy mi történt az ő hazájukban két évezreddel ezelőtt, és ennek milyen hatása volt a középkori Magyarországra. Ebben benne van az az elégedett érzés is, hogy ha a mi római múltunk nem úgy alakul, ahogyan, akkor ez a középkor erőviszonyaira is rányomta volna a bélyegét. Minden, amit ma látunk politikai, gazdasági és nagyon sok esetben társadalmi és kulturális szinten magunk körül Európában, az valójában a mi országunk felét is magáénak tudó egykori szuperbirodalom, Róma hatására alakult így. Egy ilyen erejű birodalom történetét, főleg a hazai vonatkozásait mindenképpen nagy kihívás és egyben örömteli feladat is papírra vetni.

Mi tesz igazán elégedetté egy írót?

– Hogy más írókat mi, azt nem tudom, de engem az, ha ismerik és szeretik a munkáimat, ha érzem a visszajelzésekből, hogy várják a következő kötetem megjelenését, mert érdekli őket az, amit elmondani szándékozom. Nekem ez a legfontosabb, hiszen ekkor tudom, hogy nem hiába dolgozom.

Melyek a jó történelmi regény ismérvei? Mitől lesz egy ilyen tárgyú könyv igazán letehetetlen?

– Lehet anekdotázni, mesélgetni, kiszínezni dolgokat, nagyüzemben hamísítani tényeket, számomra akkor is a kőkemény hitelesség az első ismérv. A történelmi írás nem lehet meseregény, sem fantasy, sem science-fiction. E műfajoktól éppen az különbözteti meg, hogy az elmúlt korok titkai után kell nyomoznunk, hogy valós információkat építhessünk bele a műbe. Csak ezután következik az, hogy kitölthetjük a lyukakat a személyes fantázia glettjével, de ezt a munkát is felelősséggel kell végezni. Azért fontos, hogy a történelmi regények írói kutassanak és néha száraz régészeti vagy történészeti szakkönyveket is kézbe vegyenek, vagy ahogy én szoktam, terepmunkát is folytassanak, hogy kellőképpen átitatódjanak a vizsgált kor realitásával. Így aztán még a szükségesen beépített kitalációk is beleilleszkednek az adott történelmi korszakba. Az elkészült regény letehetetlenségének kérdése viszont már szubjektívebb. A szerző egyéni műfajától, a vénájától, írói eszközeitől függ. No, és az olvasótól is.

A Historycum Kiadónál hamarosan megjelenő könyved egy váratlanul új témához nyúl. Mit tudhatunk erről az új regényről?

– Annak ellenére, hogy nemigen vagyok Egyiptom-fan, Tutanhamon és egyáltalán az újbirodalom ismertebb fáraóinak életéről, az őket övező titokzatosságról szívesen olvastam mindig is. A döntést, hogy egyikükről kötetet írjak, egy korábbi kiállításon való részvétel inspirálta, ahol közelebbről is megismerkedhettem Tutanhamon korszakával és azzal a ködös titokkal, ami az ő halálának körülményeit fedi. Valójában ebben a különös, két idősíkban játszódó regényben egy lehetséges magyarázatot próbálok felvázolni a fiatal fáraó életének utolsó napjairól és a halála mikéntjéről.

Milyen jövőbeli terveid vannak, merre tovább? Érdekelne, hogy általában mit tervezel, és az is, hogy várhatóak-e esetleg újabb kötetek a Historycum Kiadó gondozásában?

– A jövőbeli terveim és a feladataim elsősorban állandó kiadómhoz, a Gold Bookhoz kötnek, ahol a Pannóniáról szóló római kori regényeim jelennek meg, remélhetően még szép számban. Emellett természetesen nagyon szívesen dolgozom együtt a Historycum kiadóval és vezetőjével, a lendületes Kapa Mátyással, aki maga is elkötelezett szerelmese a történelemnek. Ahogy a közös munkánk bizonyította, egyképpen gondolkodunk a történelemről és a regényírás, a kiadás kérdéséről, így aztán biztosra veszem, együttműködésünknek nem lesz akadálya a továbbiakban sem.

Köszönöm a beszélgetést, jó munkát és további sok sikert!

– Én köszönöm a lehetőséget!